| Itt vagy most: Blog » Itthon » A magyar felsőoktatásról
A magyar felsőoktatásról
  • | | Több
  • 2006. június 30, 00:12, frissítve: 2009. augusztus 05, 23:11


A magyar felsőoktatásról

A felsőoktatás a rendszerváltozás óta meghatározó témája a magyar belpolitikának. Mivel az utóbbi napokban ismét napirendi témává vált a főiskolák, egyetemek sorsa, úgy gondolom időszerű kicsit kutakodni a történelemben is; csak hogy tudjuk, honnan jöttünk, hová tartunk...

Magyarországon -az utóbbi két évet leszámítva- évente több mint 150 ezer ember jelentkezik felsőoktatásba. Ezzel kapcsolatosan az egyik legtöbbet hangoztatott kritika az, hogy ha mindenki felsőfokú végzettséget szerez, akkor előbb-utóbb kihalnak azok a szakmák, melyek megszerzéséhez elegendő a csupán középfokú végzettség, ugyanakkor erősen él a hiedelem a fiatalokban, hogy ha nem szereznek diplomát, felsőfokú oklevelet, akkor nem lesz majd munkájuk, nem tudnak elhelyezkedni, stb.

Mikor napról napra jelennek meg az oktatási tárca reformjavaslatai az esetleges változtatásokról, az ember sokszor azt sem tudja, merre kapja a fejét. Vannak javaslatok, melyekkel egyetértünk, másokat pedig gondolkodás nélkül elvetünk.

Az előző kormányzat, és Magyar Bálint minisztersége volt az az idő, mikor gyakrabban hallhattunk arról, hogy az állam valamiféle módon fizetőssé szeretné tenni a felsőoktatást. Aztán a 2006-os parlamenti választások után az MSZP magának követelte az oktatási tárcát, akkor sokan azt hihették, hogy a szocialista, ergo a szociális kérdésekben érzékeny posztkommunista párt félti Magyar Bálint ámokfutásától az egyik legjelentősebb minisztériumot, mára már azonban kiderült, erről szó sincs. Sőt, Hiller István oktatási miniszter nagyobb böszmeségekkel fog előállni, mint valaha magyar tette, legalábbis az eddigi megszólalásai erre engednek következtetni.

A magyar felsőoktatás jelenleg két pilléren nyugszik. A jelentkezők többségének tanulmányait az állam finanszírozza, ugyanakkor a felvételizők mindössze 30-35%-a nyer felvételt önköltséges, vagy más néven költségtérítéses képzésre. A legnagyobb probléma tehát az jelenleg, hogy kevés a pénz a kasszában, viszont sok a jelentkező, ezáltal nem elég csupán csökkenteni a keretszámokat, az egész rendszert át kell alakítani, valamilyen módon pénzt kell behajtani, hogy ne legyen veszteséges az ágazat.

A rendszerváltás előtt teljesen máshogy működött a rendszer. 1990 előtt a felsőoktatást teljes egészében az állam finanszírozta. A maradék-elve szerint, ha a gazdaság romló tendenciát mutatott, akkor kevesebb jutott az oktatásra is, ergo kevesebb embert vettek fel. Mellesleg elitrendszer maradt, a megfelelő korosztályoknak (18-25 év) mindössze 10-13 százalékát fogadta be a felsőoktatás, igaz, az érettségiző korosztályban is mindössze alig egyharmados volt a vizsgát tevők aránya.

A rendszerváltozást követően az európai felzárkózás egyik előfeltételének tekintették a felsőoktatásban tanulók létszámának felduzzasztását. Míg 1980-ban 64 ezer hallgató vett részt a felsőoktatásban, 1990-ben már 76 ezren, 1996-ban pedig már 141 ezren tanultak egyetemeken vagy főiskolákon. Ugyan a felsőoktatásban tanulók létszáma csaknem kétszeresére növekedett 1990 és 1996 között, ugyanebben az időben 41%-os forráskivonás történt az ágazatban, ami egy létszámát tekintve felduzzasztott, ám alulfinanszírozott oktatási rendszer kialakulásához vezetett.

Ekkor jött a gyakran emlegetett bokros-csomag, melynek rendelkezései tartalmazták a felsőoktatásban résztvevők alaptandíj fizetési kötelezettségét, majd a következő években megindult a támogatási rendszer átalakítása, valamint az államilag támogatott és költségtérítéses képzések megkülönböztetése.

1998-ban a fidesz választási győzelmét követően, a korábbi választási ígéreteknek megfelelően eltörölte a kormány az alaptandíjat, bár a kettős finanszírozást meghagyta. Ugyanakkor növelte az államilag finanszírozott felvételi keretszámokat, igaz, 2002-ben már a 110 ezer felvett hallgatóból csupán 55 ezer tanult államilag támogatott képzésben.

A Medgyessy, majd Gyurcsány vezette MSZP-SZDSZ kormány négy éve alatt megváltoztatták a felvételi rendszert, és bevezették a kétszintű érettségit, mondván, jobban visszaadja a tanulók valós tudását, ezáltal a legrátermettebbek kerülhetnek csak be felsőoktatásba. Valamint áttértünk a bolognai rendszerű 3+2-es képzésre, ahol a hároméves alapképzést követően egyetemi diplomát csak egy szűk réteg szerezhet. Mindemellett rengeteg szak megszűnt, mások összevonásra kerültek, melyek miatt több egyetemi tanár, sőt az ellenzék is tiltakozott.

Kétségkívül a rendszerváltozás utáni legnagyobb átalakítás előtt most áll a felsőoktatás. úgy tűnik, hogy a megszorítások miatti forráskivonást a hallgatók pénztárcájából kívánja pótolni a szaktárca, miközben csökkentik a keretszámokat, és azt is meghatározzák, milyen szakon tanulhatnak a diákok.

A kormányzat egy korábbi javaslata szerint utólagos képzési hozzájárulást kellett volna fizetnie minden a felsőoktatásban részt vett állampolgárnak, miután fizetése elérte éves szinten a minimálbér negyvenszeresét, azaz a havi 208 ezer forintot. Ez azonban nagyon sokára térült volna meg az államnak. Egy vegyészmérnök 13 év alatt, egy szoftverfejlesztő 23 év alatt, egy marketing-vezető pedig 16 éven át fizethette volna valamikori taníttatásának költségeit. Két okból azonban igazságtalan volt a rendszer. Míg az állam átlagosan 20%-ot keresett volna minden egykori hallgatón, addig olyan szakmák is adódtak (pl. tanári, tanítói, óvónői), melyek képviselőinek nem kellett volna visszafizetniük egyetemi költségeiket, hiszen keresetük jóval a kormányzat által megszabott mérték alatt van. Ezért a tárca nem az utólagos, hanem a közvetetten fizetett tandíj mellett tette le voksát, így került bevezetésre a fejlesztési részhozzájárulás, melyet minden állami finanszírozott képzésben résztvevő hallgatótól beszednek majd 2008-tól.

A fer összege alapképzésben évi 105 ezer forint, mesterképzésben 150 ezer forint lesz. Ettől azonban +/- 50%-kal eltérhetnek az egyetemek, így havonta minimum 4375, maximum 13 ezer 125 forint kiadással kell majd számolnia egy egyetemistának. A nagy találmány szerint az első év után eldől, kinek kell majd továbbra is fizetnie a tandíjat, ugyanis a legjobban tanulók 15%-a mentesül a díjfizetési kötelezettség alól, sőt ösztöndíj igénylésére is jogosulttá válik majd. A ferből befolyt összeg az egyetemeknél marad, maximum felét, de legalább egyharmadát ösztöndíjakra kell fordítani. Hiller szerint jó a konstrukció, mert csökkentik az adófizetők kiadásait, akiknek jelenleg minden államilag finanszírozott képzésben résztvevő hallgató évi 525 forintjába kerül.

Egy minapi bejelentés szerint pedig teljesen átalakítanák az egyetemeknek juttatott támogatások rendszerét. Ezentúl ugyanis megvonják az alapképzésben részt vevő hallgatók után járó normatívát azoktól az egyetemektől, ahova a legrosszabb képességű diákok nyernek felvételt. Ez pedig előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy míg az elit egyetemeken, ahova magas pontszámmal érkeznek a jó képességű diákok, a legtöbben állami finanszírozott képzésben vehetnek majd részt, addig a kevésbé nívós -főleg vidéki- intézmények, zömében költségtérítéses képzéseket hirdethetnek csak meg, s becsukhatják kapujukat, amennyiben a költségtérítés összegéből nem tudják fenntartani magukat.

Ez tehát nemcsak azt jelenti, hogy a kormány felrúgta a még a fidesz idején kiépített öt lábon álló finanszírozási rendszert, ahol a hallgatói, a képzési- és fenntartási, a programfinanszírozási, a fejlesztési, és a kutatási előirányzat képezte az egyetemeknek járó juttatások rendszerét, hanem egyben arra enged következtetni, hogy a kormány fel kívánja számolni a vidéki képzési helyszínek egy részét, drasztikusan csökkenteni kívánja a felsőoktatásban tanulók számát, és folyamatosan ki akarja vonni az állami szerepvállalást a felsőoktatásból.

Mindezeken felül pedig megindult egy irányított oktatáspolitika, kevesebb bölcsész, pedagógus, agrár- és jogi szakembert fognak képezni, ellenben a természettudományos és műszaki képzésekben többen vehetnek részt ezentúl.

Összességében véve az mondható, hogy bár sok megfontolásra érdemes javaslattal állt elő a kormányzat, félő, hogy néhány helyen nem körültekintően járt el, aminek a következménye akár az is lehet, hogy a magyar felsőoktatás bizonyos értelemben visszaáll a rendszerváltás előtti rendszerébe. Noha az állam kevesebb pénzt is öl a felsőoktatásba, a diákoktól többet szednek majd be ezentúl, mégis kevesebb szekembert fognak képezni mint eddig, ezt pedig úgy teszik majd, hogy a felsőoktatást a diplomás népesség nemzedéke fogja uralni, azaz olyan esélyegyenlőtlen helyzet keletkezhet, melyben lehetetlen lesz kisebb jövedelmű családok gyerekeinek bekerülniük a felsőoktatásba.

És hogy mire alapozom mindezt? Egy szociológus tanulmányára, aki egy helyütt azt taglalja, miképpen differenciálja a hazai településszerkezet az iskolázási esélyeket. Mint írja, a fővárostól és a megyei városoktól lefelé haladva rendkívül erőteljesen nőnek a felsőfokú oktatási esélykülönbségek. Ugyan a tanulmány tíz éve készült, sokkal jobb helyzetben ezután sem lesznek a kistelepülésen, falvakban élők, mint akkor, vagy az elmúlt egy évtizedben voltak. Főleg, hogy az elmúlt években iskolák zártak be, és néhány oktatási intézmény jövője még most is kérdéses. Akkor tizedannyi jelentkező jutott be egyetemre, főiskolára a megfelelő korosztályból a kisebb településekről mint a népesebb városokból. Jó lenne ezen valamit változtatni... 




Kommentek

0 db komment érkezett


Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we