| Itt vagy most: Blog » Itthon » Az MSZP egészfrontos letámadása
Az MSZP egészfrontos letámadása
  • | | Több
  • 2006. április 07, 20:08, frissítve: 2009. augusztus 03, 14:02


Az MSZP egészfrontos letámadása

Napok vannak hátra a 2006-os országgyűlési választások első fordulójáig. A legfrissebb közvélemény-kutatások adatai szerint hárompárti parlament valószínűsíthető a Fidesz-KDNP, az MSZP és az SZDSZ részvételével. A legnagyobb ellenzéki párt nemhogy vesztett támogatottságából, de szinte biztosra vehető, hogy szóba jöhető szövetségese, a Magyar Demokrata Fórum nem lépi majd át az 5%-os bejutási küszöböt. Így -ha korábbi jóslatomnak megfelelően a választások kimenetele és a kormányalakítás azon múlik majd, mely tömörülésnek lesz szövetségese az országgyűlésben- szinte biztosra vehető, hogy a jelenlegi kormánykoalíció marad hatalmon.

Véleményem szerint a négy parlamenti párt közül az MSZP kampánya a leghatékonyabb, hiszen az alig több mint fél évvel ezelőtt a Fideszhez képest mért tíz százalékos hátrányukat hónapról hónapra ledolgozó szocialisták ma már szinte több támogatót tudhatnak maguk mögött, mint négy évvel ezelőtt, mikor nem sokkal ugyan, de megverték az akkori kormánykoalíciót. Pedig négy, nem éppen zökkenőmentes évet hagynak maguk mögött a kormányzó erők, mégis minden korábbinál nagyobb az esélye annak, hogy a választók ismét bizalmat szavaznak majd nekik.

A rendszerváltás óta tendencia Magyarországon, hogy egyetlen politikai garnitúra sem marad négy esztendőnél tovább hatalmon. Az emberek többsége legfeljebb a választások évében kezd el érdeklődni a közélet iránt, és csak hónapokkal azt megelőzően kezdi nyomon követni a politikai eseményeket. A választásokat követően a győztesekhez való csatlakozás érzése azokat is a kormánypártiak mellé állítja, akik korábban nem szimpatizáltak velük, és a hatalmon levők a kezdeti népszerű intézkedéseikkel egyre több és több embert győznek meg politikájuknak. A végtelen osztogatás azonban nem tarthat örökké, a költségvetési források kötöttek, és természetesen fejlesztésekre, beruházásokra is szükség van az országos ügyek előbbre viteléhez. A ciklus feléhez érkezve a végrehajtó hatalom népszerűsége csökken, általában ilyenkor van mélyponton, majd lassú ütemben, de ismét növekedni kezd, többnyire azért, mert a pártok korábban megkezdik a kampányt, és a négyéves ciklusuk utolsó negyedében szinte csak szavazatmaximalizáló szándékkal hoznak döntéseket.

Ha teljes egészében nem is minden kormányzati ciklusra jellemző a fent leírt folyamat, az MSZP és az SZDSZ kormányzására mindenképp. 2002-ben a szabad demokratákkal koalíciós kormányt alakító szocialisták a ciklus elején és végén való osztogatás taktikáját választották. A Medgyessy Péter miniszterelnök által meghirdetett 100 napos-, majd Gyurcsány Ferenc kormánya 100 lépés programjának köszönhetően többen érezhették úgy, hogy jobban élnek, mint az azt megelőző kormány ideje alatt. A két végpont közötti három esztendőben azonban voltak nehéz időszakok, mikor az MSZP nehezen tudott megbírkózni a rá bízott feladattal, gondolok itt a gazdák tüntetésére, amihez fogható tömegdemonstrációra nem került sor az 1990-es taxisblokád óta; de említhetném Medgyessy Péter megbuktatását is, mely a koalíciós partnerrel való vita eredményeként következett be.

Négy év -sikerességét tekintve erős kihívásokkal küszködő- kormányzás után azonban a kormánykoalíció nemhogy kevesebb, hanem több reménnyel indulhat neki a választásoknak, mint ezt megelőzően bármikor. Ez pedig véleményem szerint a megfontoltan felépített, és a miniszterelnök személye köré csoportosított precíz, összehangolt kommunikációnak, és kampánynak köszönhető.

Sokan úgy gondolják, szavazatot nem lehet csak ígéretekkel vásárolni. Mások azt hangoztatják, egy propaganda sem ér annyit, mint négy év felelős kormányzás. Ám ha sorra vesszük a magyar közélet nyújtotta példákat, nem egyszer ennek az ellenkezőjével találkozhatunk. Medgyessy Péter 2002-ben jóléti rendszerváltást ígért. Ha Gyurcsány Ferenc a Fideszre alkalmazott szavaival szeretnék élni, azt mondhatnám, az MSZP akkori miniszterelnök-jelöltje „felelőtlen ígéretek hátán kapaszkodott fel a hatalomba”. Igen, megcsinálta. Azóta Kóka János gazdasági minisztertől tudjuk, nem lett volna baj az ígéretekkel, ha azokat Medgyessy Péter nem tartja be. A baj csak az –fűzte tovább mondandóját Kóka egy pécsi egyetemistáknak tartott fórumon-, hogy Medgyessy betartotta az ígéreteit, ezáltal nagyrészt hozzájárult az ország jelenlegi eladósodottságához.

Az MSZP minden bizonnyal tanult hibáiból, jelenlegi propagandájuk ugyanis azért is szimpatikus lehet a választók számára, mert szemben az előző választási kampányukkal, nem felelőtlen ígérgetéssel, hanem visszafogott programmal, de stabil jövőképpel áll a választók elé.

A szocialisták nemcsak saját hibájukból, hanem a Fidesztől is tanultak. Kampánytechnikáik nagy részét ugyanis a legnagyobb ellenzéki párttól vették át. Biztos rajtam kívül is akad még ember, aki emlékszik azokra az időkre, mikor 2002-ben az MSZP nekitámadt a Fidesznek, amiért az április 13-án, a két választási forduló közötti hétvégén „kivitte az utcára a politikát”. Vagy említhetném a 2002. augusztus 31-i, a sajtószabadság és a média-egyensúlytalanság elleni békés jobboldali tüntetést is, mely sokáig szúrta a végrehajtók szemét. Ehhez képest most egészen mást tapasztalunk. Egy megújulni látszó párt a sokat bírált ellenfél technikáival hadakozik.

Igen, egy megújulni látszó párt, merthogy a szocialisták kényesen igyekeznek fenntartani a látszatát a megújulásnak, ami aztán a valamikori jogelődtől, az MSZMP-től való végső elhatárolódást jelentheti számukra. Ezt volt hivatott szolgálni az MSZP őszi identitáskampánya is, melynek lényege a vörös szegfűtől való elméleti elszakadás, és egy új szimbólum, a piros kocka megteremtése volt; s minden bizonnyal ebben a szellemben zajlottak le az elmúlt évek párton belüli tisztújításai is.

Az állampárti múlttal való „szakításra” azért is van szüksége a szocialista pártnak, mert ennek hiányában joggal kérdőjelezhető meg Gyurcsány Ferenc „köztársaság-építő” szorgoskodása, hiszen jól tudjuk, a jelenlegi kormányfő is azok közé tartozott, akik a KISZ-ben a szocializmus további építése mellett voltak elkötelezettek akkor, mikor vele egyidős egyetemista társai -köztük a Fidesz mai vezérkara, a Bibó István Szakkollégium hallgatóiként- már az egypártrendszerrel való leszámolás, és a demokratikus közélet megteremtésének lehetőségeiről vitatkoztak.

Ezt tudván megmosolyogtató a miniszterelnök kísérlete, melynek során a köztársaság legfőbb védelmezőjének szerepében kíván tetszelegni. Gyurcsány Ferenc úgy gondolja, ma Magyarországon az ellenzéktől kell megvédeni a köztársaságot. Szerepét azonban nem egyszer túljátssza, maga is olyan mondatokra ragadtatja magát a kampányhajrában, melyekkel veszélybe sodorhatja a hosszú hónapok alatt gondosan felépített imidzsét.

Mindeközben megtörtént a Lendvai-Szili-Gyurcsány trió által életre hívott baloldali alapítvány Amőba nevű társasjátéka résztvevőinek bevonása a párt kampányába, és az MSZP ifjúsági szervezete, a Fiatal Baloldal is egyre gyakrabban fordul meg a nagyobb egyetemek környékén, minden bizonnyal a fiatalok, elsősorban az elsőszavazók szavazatainak maximalizálása érdekében.

Jogos a kérdés, miért van szükség minderre, ha –ahogy az MSZP állítja- valóban sikeres volt az elmúlt négy éves kormányzati munka? Miért kell –a korábban ellenzékben sokat kritizált kormánypárti magatartást követve- adófizetők milliárdjait kidobni az ablakon annak bizonyítására, hogy nagy a jólét, ha egyszer a magunk mögött hagyott négy év intézkedései ezt a párt szerint bizonyítják?

A szocialista párt számára, mely az elmúlt négy évben több, stratégiai jelentőségű választást is elbukott (európai parlamenti választás, kettős népszavazás, saját jelölt köztársasági elnökké választása), talán az átlagosnál nagyobb tétje van az előttünk álló választásnak. Mint ahogy fontos szerepe van Gyurcsány Ferenc személyi kultuszának építésében is, hiszen a miniszterelnök még sosem mérettette meg magát közvetlen választáson. Így a „magyar baloldal” számára nagy a tét; most ugyanis kiderül, a jelenlegi önjelölt kormányfőt a választók is méltónak találják-e arra, hogy közös ügyeinket irányítsa vagy sem, és vajon egyetértenek-e a balliberális koalíció útszabásával vagy más politikát tartanak kívánatosnak.

Az eredményt megjósolni nagyon nehéz, hiszen nincs az a felmérés, mely teljes pontossággal ábrázolná az ország politikai színezetét. Ráadásul a közvélemény-kutatásokból sem tudunk teljességgel biztosat mondani, hiszen sok még a bizonytalan, rejtőzködő szavazó, akik még nem döntötték el, kire voksolnak majd április 9-én. Ezeknél talán nagyobb jelentősége lehet egy-egy időközi választásnak, melyből kettőt is tartottak az elmúlt hetekben Magyarországon. Mind a szentendrei, mind pedig a mosonmagyaróvári választást elbukta az MSZP, így a vegytiszta szocialista egyéni önkormányzati képviselők közé hosszú idő után egy konzervatív jelölt ülhetett be a mosonmagyaróvári képviselőtestületbe. Nem tudni persze azt, ez mennyire lehet irányadó az országgyűlési választásokra nézve, hiszen ha az emberek döntést hoznak, sosem csak személyes szimpátia, legalább annyira pártszimpátia alapján is választanak.

Elemzők szerint az idei választások tétje már az első fordulóban eldőlhet. És nagyon sok múlik a részvételi arányokon is. A választás és annak felelőssége tehát a miénk, minden rajtunk múlik…
 




Kommentek

0 db komment érkezett


Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we