| Itt vagy most: Blog » Itthon » Az MSZP esélyei és lehetőségei a választások előtt és után
Az MSZP esélyei és lehetőségei a választások előtt és után
  • | | Több
  • 2010. január 13, 17:05


Az MSZP esélyei és lehetőségei a választások előtt és után

Az elmúlt években a hatalomból kiszorult pártok esélyeiket talán még soha nem látták ennyire optimistán, az MSZP és az SZDSZ azonban létezésének legkomolyabb vereségére készülhet. Kétrészes írásomban e két párt jelenlegi helyzetét, az okokat és okozatokat, valamint lehetséges jövőjüket elemzem.

A Magyar Szocialista Párt 2002-ben a második legnagyobb frakciót alakíthatta az országgyűlésben, mivel a választásokon a legtöbb szavazatot a Fidesz-MDF összefogás kapta. A szabad demokratákkal kötött koalíció azonban mégis azt eredményezte, hogy a szocialisták kerültek hatalomra, majd négyéves kormányzati teljesítményükhöz képest jelentősen túlnyerték magukat 2006-ban, melyet követően megalakulhatott a második Gyurcsány-kormány.

A rendszerváltás utáni magyar demokrácia történetében így – ha nem számoljuk az egyes pártok uralmi ideje alatt bekövetkezett miniszterelnök-cseréket – öt kormányzati ciklus váltotta egymást, melyből háromban a szocialisták és a szabad demokraták jártak elöl. Ez tetemes időnek számít egy ország életében, ha pedig számításba vesszük, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeit, majd az uniós források lehívására alkalmas hosszútávú fejlesztéspolitikai elképzeléseket is ez a koalíció dolgozta ki, akkor kijelenthető, hogy – megítéléstől függetlenül - meghatározó nyomot hagyott e két párt a harmadik Magyar Köztársaság életében.

Ha visszatekintünk az MSZP elmúlt húszéves történetére, azt látjuk, csak két meghatározó vezetője volt a pártnak. Egyikük Horn Gyula, aki egy kisebb generáció- és párton belüli szemléletváltás (ti. Medgyessy Péter nemzeti középkormány elképzelése) áldozata lett. Másikuk Gyurcsány Ferenc, akiben kezdetben Orbán Viktor méltó ellenfelét látták, majd a tisztázatlan körülmények között napvilágot látott őszödi beszédet követően az országban uralkodóvá lett morális válság előidézőjét.

Hosszasan lehetne vitatkozni, valóban Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde volt-e az előidézője az erkölcsi romlásnak – megítélésem szerint nem kizárólagosan. Az azonban biztos, hogy a miniszterelnök személye egy komoly bizalmatlansági hullám kiindulópontja lett, és ez az egész kormányának tevékenységére is árnyékot vetett. Ezt követően már szinte mindegy volt, milyen engedményeket igyekezett kicsikarni a kormány a nemzetközi szervezetektől, hogy az emberek számára kevésbé legyen érezhető a mindenki életére hatással bíró világgazdasági válság. A vezető személye és nem pedig tevékenysége vált problémává, ami népszerűségén túl kikezdte párton belüli elfogadottságát is, melyet addigi háttéralkuk árán biztosítani tudott.

A szocialista párt vezetőjének lenni nem könnyű feladat, számos eddigi történésből erre következtethetünk. Kampányok idején ezt büszkén szokás hangoztatni szocialista körökben, hogy a párt ilyenképpen is megkülönböztesse magát a legnagyobb rivális Fidesztől. Tény, az MSZP belül mélységesen fragmentált, több platform alkotja belső vázát, melyek mögött mind meghatározó politikusok, saját kispártok vagy azok szövetségei állnak, akiknek az érdeke nem ritkán egymáséval ellentétes, így komoly feladat egy-egy megegyezés tető alá hozása, vagy nagyobb térben a frakcióegység biztosítása. Az eddigi vezetőválasztások alkalmával is világosan látható volt, hogy sosem egy szűk, bebetonozott vezetői csoport által kijelölt kiváltságosok álltak a párt- és választmányi kongresszusok elé, hanem valódi választási helyzet alakult ki a nem ritkán korban, értékrendben és politikai felfogásban egymástól eltérő jelöltek között.

2001 a vezetőválasztás szempontjából mérföldkő volt a szocialisták számára. A Horn-kormány korábbi pénzügyminiszterét, a párt mellett elkötelezett, de párton kívüli Medgyessy Pétert kérték fel, legyen az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Gyurcsány Ferenc később szintén úgy lett Medgyessy Péter kormányának a tagja, hogy nem volt tagja a szocialista pártnak. Csak sportminiszteri kinevezése után lépett be az MSZP-be, mert tudatosan építeni kívánta párton belüli kapcsolatait egy későbbi miniszterelnök-jelölti pozíció elnyerése érdekében. Gyurcsány lemondása után Bajnai Gordonra esett a választás, hogy a válságkezelő kormány feje legyen. Bajnai szintén párton kívüliként kapta a tisztséget. Érthető tehát, hogy a pártban eluralkodott a feszültség, hiszen a kívülről jött vezetők mind kiépítették a maguk bizalmi körét, háttérbe utasítva ezzel olyan ma is nagy népszerűségnek örvendő szocialista politikusokat, mint Szili Katalin.

A szocialista párttagság és az MSZP-n belüli különböző lobbicsoportok utoljára Medgyessy Péter jelölésében voltak egységesek. 2004-ben Gyurcsány Ferenc jelöltté való megválasztásakor már érezhető volt a párton belüli megosztottság; az elnökség akkor a hűséges káder Kiss Pétert támogatta az üzleti életből jött Gyurcsánnyal szemben. Gyurcsány azonban hamar megvette a szocialista pártot, és jól követte a Machiavellitől eredeztethető azon elvet, ha egy ellenségedet le akarod építeni, az a legegyszerűbb, ha magad mellé állítod őt. Így szépen lassan növelte szövetségeseinek számát a pártban és a koalícióban is. Sokak szerint ezzel letérítette a szocialista pályáról a kormányzást és utat nyitott egy új, szociáldemokrata-liberális kormányzásnak. A Szociáldemokrata Párt elnöke, az MSZP frakcióban helyet foglaló, többször az ellenzékkel együtt szavazó Kapolyi László ugyanakkor nem egyszer kijelentette, a Gyurcsány-kormány nem szociáldemokrata.

A liberálisoktól átvett programjával Gyurcsány Ferenc liberális kormányzást valósított meg. Ezzel azonban két hibát is elkövetett. Egyrészt kihúzta biztos partnere alól a talajt, nem hagyva teret az SZDSZ-nek a politikai kibontakozásra. Másrészt nem mérte fel alaposan, a szocialista szavazói bázisban mekkora igény mutatkozik az általa vallott értékek képviseletére. Ez gyakorlatilag a koalíció felbomlásához vezetett, ugyanakkor a szocialista párt maradék hitelét is lerombolta.

Bajnai Gordon kormányfői posztra való felkérése már nem volt valódi választás kérdése. Az MSZP előtt két út állt: feladni a kormányzást és odadobni a lehetőséget a Fidesznek, vagy egy szakértői kormány létrehozásával menteni a mundér becsületét, és egy olyan, az évek távlatából jól kommunikálható stratégiát megvalósítani, mely akár megágyazhat egy harmadik Gyurcsány-kormánynak is, mindenesetre garantálja, hogy az MSZP visszanyerje váltópárti jellegét. A párt az utóbbi mellett döntött, és elhatározta magát a gazdasági stabilitás és az ezzel járó megszorítások végig vitele mellett.

Hogy ideológiai változás nem fog bekövetkezni a kényszerpályára sodródott szocialista pártban, azt az is bizonyítja, hogy a gyurcsányista vonalat képviselő Mesterházy Attila lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje a 2010-es választásokra. Mesterházy olyan, a szocialista értékeket inkább felmutatni tudó társaival szemben győzött, mint Kiss Péter vagy Szili Katalin. Egy felmérés szerint a jelenlegi listavezetők, illetve miniszterelnök-jelöltek közül Mesterházy Attilára szavaznának legkevesebben. Még a Jobbik EP-képviselője és köztársasági elnökjelöltje, Morvai Krisztina is több szavazatot kapott. A megkérdezettek azonban úgy gondolják Orbán Viktor után a legesélyesebb jelölt Bokros Lajos, az MDF kormányfőjelöltje lenne.

Korábban a szocialisták visszautasították azt a feltételezést, miszerint a kampányban visszaléptetnék Mesterházyt és egy olajfakoalícióban indulnának Bokros vezénylete alatt az MDF-fel és az SZDSZ-szel. Az MSZP azt is kategorikusan cáfolta, hogy az SZDSZ nagyobb kvalitású politikusait is szerepeltetné országos listáján. Nem világos, egy liberális kormányzást megvalósító párt, hogyan akarja képviselni a liberalizmust hiteles szövetségesek nélkül. Továbbá hogyan akarja visszanyerni liberális nézeteivel váltópárti jellegét, mikor az elmúlt hatéves kormányzás kudarca épp ennek ellenkezőjére kellene sarkallnia a pártot?

A szocialista párton belüli megosztottság egy újabb példája a Szili Katalin által életre hívott Szövetség a Jövőért Mozgalom. Szili elmondása szerint nem szándéka feldarabolni az MSZP-t, inkább annak sokféleségét kívánja hangoztatni. A volt házelnök népszerűségével azonban akár sikeresen vethetné bele magát egy önálló párt alapításába, mely megnyerné azokat a szocialista szavazókat, melyek jelenleg helyüket keresik a politika térképén. Ha sokáig késlekednek az elkötelezett szocialista politikusok, könnyen lehet, hogy egy új párt fog betörni a valamikori MSZP helyére. A liberális értékeket zászlóra tűző politika ugyanis már bizonyítottan nem megtérülő. Ezen felismerés híján a szocialisták igyekezete a visszájára is fordulhat, és akár további népszerűségromlást is eredményezhet.

 

megjelent még itt: Ithink.hu




Kommentek

0 db komment érkezett


Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we