| Itt vagy most: Blog » Itthon » Felzárkózhat az LMP a Jobbikhoz?
Felzárkózhat az LMP a Jobbikhoz?
  • | | Több
  • 2010. május 12, 01:01


Felzárkózhat az LMP a Jobbikhoz?

Az idei országgyűlési választásokon két rendszerváltó párt búcsúzott a parlamenttől, két új pedig bekerült. Úgy is mondhatnánk, a parlamenti pártok fele lecserélődött, mégsem sokat olvastunk az elmúlt időszakban arról, mi állhat az új bejutók - a Jobbik és az LMP - sikere mögött. Arról, hogy mekkora vereséget szenvedett az MDF, már korábban írtam, arra, hogy a Jobbik csak mérsékelt sikert ért el, szintén utaltam egy interjúban, arról azonban - és ezt Szabó Márkra, a Nézőpont Intézet elemzőjére hivatkozva mondom -, hogy az LMP miért és hogyan lopta el a Jobbiktól a show-t április 11-én, még egyáltalán nem tettem említést.

I. Miben áll a Jobbik és az LMP sikere?

Mielőtt néhány adatot megnéznénk, pár dolgot fontos leszögezni. A Jobbik és az LMP sikere ugyanarra vezethető vissza, melyek közül az első az általános elitellenesség. Mind a Jobbik, mind az LMP a fennálló politikusi garnitúra ellen emelt elsősorban kifogást. A radikális párt politikusbűnözőkről, Schiffer András - és innen veszi majd át Orbán Viktor később - oligarchiákról beszélt, akiknek a hatalmát le kell törni.

A második, hogy ezzel összefüggésben mind az LMP, mind a Jobbik önmagát harmadik, új erőként tüntette fel, amely pártok egyéni jelöltjei többségükben a politika világától eddig távol álltak, a Jobbik jelöltjeinek 80, az LMP jelöltjeinek 90 százaléka még nem foglalkozott korábban politikával (a jobbikosok az FKGP-ből és a MIÉP-ből, az elempések az MDF-ből, az SZDSZ-ből, vagy valameny országosan ismert civil szervezetből - Védegylet - érkeztek).

A harmadik fontos hasonlóság, hogy mindkét párt sikeresen választott célcsoportot, ráadásul úgy kommunikáltak és olyan üzeneteket küldtek potenciális szavazóiknak, ami már sejteti, hogy nem egyszerű választási párti funkciót, hanem olyan rétegpárti pozíciót akarnak maguknak kiharcolni, ami lehetővé teszi számukra, hogy hosszú távon jelen legyenek a magyar politikában - erre az eredményeiket tekintve minden esélyük meg is van. Mindkét párt tehát olyan témákat, közpolitikákat emelt be a politikai diskurzusba, ami eddig tabu volt. A Jobbik a cigánykérdést karolta fel - ennek egyértelmű jele, hogy az észak-magyarországi régióban tarolt a párt -, az LMP pedig a fenntarthatóság mellett emelt szót, ezzel összefüggésben fővárosi értelmiségieket és a vidék felemelkedésében bízó, a két nagy pártból kiábrándult szavazókat nyerhetett meg, a fájlcsere legalizálását felkaroló szövetségese a fiatalokat, az ismert emberi jogi liberalizmusa pedig bizonyos kisebbségeket szólított meg elsősorban.

A negyedik, hogy a kommunikációjában mindkét párt sikeresen alkalmazta az internetet, annak is azokat a technikáit, melyeket az amerikai elnökválasztási kampány óta több országban is kipróbáltak. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen szólították meg a fiatal szavazókat, akiknek a nagy része a Jobbikra, és csak kisebb részük az LMP-re szavazott. Ezen túlmenően mindkét párt rendelkezett további önálló ötletekkel - a Jobbik alternatív médiát épített ki magának, JobbikTV néven internetes televízió adást sugárzott, valamint offline hetilapot is létrehozott; az LMP pedig feltalálta a szavazócédula regisztrációt, valamint bevezette a szintén az USA-ban ismert regisztrált szavazó fogalmát a hazai politikába - ezzel egyébként nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ledolgozza hátrányát a többi párttal szemben az adatbázis-gyűjtés tekintetében.


II. Miből adódik a Jobbik és az LMP eredménye közötti hatalmas különbség?

1. Az időtényező

 

Az LMP 2006-ban egyfajta mozgalomként indult, amikor pár aktivista egy belvárosi hotelbe lopózva festette fel fénnyel a párt nevét a parlament épületére. Ezt követően 2009-es megalakulásáig nem lehetett tudni az LMP-ről, az EP-választásokon mégis úgy értek el 2,6 százalékot és kaptak 75 ezer szavazatot, hogy gyakorlatilag csak a közrádiót hallgató szavazópolgárok tudtak létezésükről.

A Jobbik ezzel szemben már a Fidesz 2002-es veresége óta építette önmagát, ráadásul a MIÉP-pel közösen már 2006-ban is megmérettette magát parlamenti választáson. A párt számára az elnökség leváltása, az antiszemita vonalat képviselő szélsőséges Csurkáról való leválás, a Magyar Gárda mint propaganda szervezet létrehozása, ezzel összefüggésben a közélet hosszú időn keresztül meghatározó tematizálása jelentett sikert. Azonban fontos kiemelni, a MIÉP-Jobbikra 2006-ban 211 ezer ember szavazott, a 2009-es EP-választásokon pedig 427 ezer szavazópolgár választotta a Jobbikot, azaz a Magyar Gárda 2007. nyári megalapítása ellenére csupán kétszeres növekedés figyelhető meg a bázisban három év alatt. A 2010-es parlamenti választások első fordulójában viszont összesen 1 millió 692 ezer szavazat érkezett a pártra, vagyis egy év alatt négyszeres növekedést könyvelhetett el. Ez a párt vezetőinek kíméletlen kampányán túl annak is egyértelmű jele, hogy az EP-választások sikere után egyszerűen új lendületet vett a párt, átlépte a komolyan vehetőségi küszöböt, az emberek érdeklődővé váltak vele szemben, kevésbé lett "ciki" jobbikosnak lenni, mint azt megelőzően. Emellett persze nagyobb volt a "minta", vagyis több ember ment el szavazni, továbbá némileg visszavett radikalizmusából a párt - szemmel látható jele volt az is, hogy a Magyar Gárda működése is szünetelt a választásokig hátralevő hónapokban (korábban a bírósági feloszlatás ellenére ennek ellenkezője nem zavarta a pártot).

Hasonlóan új lendületet vett az LMP is az EP-választások után. Ők egy év alatt meghétszerezték bázisuk nagyságát, ami egyértelműen az EP-választások sikerével, a nagy médiaérdeklődéssel van összefüggésben, ami a 20 területi lista sikeres felállítása után egyre csak fokozódott. Fontos megjegyezni, hogy míg 2009-ben hatszoros különbség volt a Jobbik és az LMP bázisa között, addig 2010-re szűkült a két párt közötti olló, kevesebb mint két és félszer kapott csak több szavazatot a Jobbik az LMP-nél, úgy ráadásul, hogy az LMP csak 92, a Jobbik viszont mind a 176 egyéni körzetben állított jelöltet. Ez egyértelműen mutatja, hogy az LMP-ben még bőven van potenciál, és csak idő kérdése, hogy megközelítse vagy elhagyja a Jobbik népszerűségét - ez persze nagyban függ a többi párt mozgásától is.

 

2. Bázis és kommunikáció

 

Az időtényezőn kívül a két párt népszerűsége közötti alapvető különbség oka a szavazóbázisaik összetételében és a pártok ezt kezelő kommunikációjában keresendő.

A Jobbik általánosan rendszerkritikus szavazói - a fiatal, többnyire friss diplomás munkanélkülieket leszámítva - a maximum középfokú végzettségű, de nem ritkán ennél is kevésbé iskolázott, középkorú vagy idősebb, zömében a szocialisták, és csak másodsorban a kisgazdák vagy a nacionalisták korábbi bázisát adó szavazópolgárokból áll. Ennek a rétegnek a megszólítása csak egy radikális kommunikációs stílussal lehetséges, amit a párt kétségtelenül sikeresen kezelt. 

Későn eszmélt azonban az LMP, aki ráadásul sokáig csak az MDF-et tekintette stratégiai ellenfélnek, és látszólag eszébe sem jutott a többi párttal szemben megkülönböztetni magát. Csak a kopogtatócédula-gyűjtés hajrájában indult meg Schiffer részéről a totális középre pozicionálás, amikor a párt keveselhette az addigi kommunikáció eredményét, és demokratikus elkötelezettségben a Jobbikkal szemben különböztette meg magát. Ezzel azt üzente a Jobbik potenciális szavazóinak, hogy a radikális elszámoltatásnak van demokratikus módja is, kihúzta a fő ellenfélként aposztrofált MDF alól a talajt, amennyiben korábban erősen Jobbik-ellenes retorikát alkalmazott a párt, valamint betagozódott a Jobbik-ellenes baloldali blokkba, akik korábban minden erejükkel azon munkálkodtak, hogy áttolják az LMP-t a másik oldalra, a Fidesz által támogatott politikai erőként feltüntetve őket.

III. Hol figyelhetők meg kilengések az országos átlaghoz képest?

Néhány kivételtől eltekintve azt tapasztaljuk, hogy a Jobbik és az LMP szavazatai nagyjából egyenletes lefedettségűek az országban. Vannak persze extrém esetek, ahol egyik vagy másik párt erősebb mint az országos átlag.

A Jobbik esetében egyértelműen ilyen terep az észak-magyarországi régió, valamint Borsod - Heves - Jász-Nagykun térsége, ahol már az EP-választásokon is megelőzte a radikális párt az MSZP-t.

Az LMP esetében pedig Budapest belső kerületei, valamint Baranya megye büszkélkedhet kimagasló eredményekkel - míg Budapesten a Jobbik az LMP után csak a negyedik helyen végzett, addig Baranyában tudott leginkább felzárkózni az LMP a Jobbikhoz, csupán 3 százalék a különbség a két párt között. Ugyan Pest megyében is 8 százalék felett teljesített az LMP a területi listás szavazáson, itt feleannyi szavazatot kapott mint a Jobbik, így ez nem tekinthető a baranyaihoz hasonló átütő sikernek.

Az LMP eredményeit tekintve fontos megállapítás, hogy ott, ahol a párt szervezettebb, jobb eredményt is tudott elérni. Szabolcs-Szatmár-Bereg 10 választókerületéből csupán három körzetben tudott az LMP jelöltet állítani, a megyék versenyében itt érte el a legalacsonyabb eredményt a párt a listás szavazáson. Baranyában 7-ből 6, Pest megyében 18-ból 10, Budapesten 73-ból 26 választókerületben volt képes a párt jelöltet állítani - ezek a megyék hozták a legtöbbet az LMP-nek. Két olyan megye is volt azonban, ahol a párt csak nagyon nehezen szedte össze az induláshoz szükséges ajánlószelvényeket - Fejér (7:2) és Somogy (6:2) -, azonban ezeken a helyeken is a középmezőnyben végzett (Fejér - 6,9%, Somogy - 6,3%). Ez kevésbé a pártszervezet kiépítettségének, mint inkább a területi sajátosságoknak - helyi pártviszonyok, település mérete, lakosság életkörülményei, a régió fejlettsége - tudhatók be. Ez különösen szembetűnő, ha az egyéni választókerületi szavazás eredményeit nézzük. Míg Somogy két választókörzetében 6-6 százalékot kaptak az LMP-s jelöltek, addig a két fejér megyeiben 9, illetve 11 százalékot zsebeltek be (a dunaújvárosi eredmény megközelíti a baranyait és a pestit), miközben az LMP átlagos városi támogatottsága 7 százalék. Az országos átlaghoz képest fejlettebb régiókban és így a közép-magyarországiban is, tehát már most látszik, hogy érdemes lesz terjeszkedni, mert egy itteni stabil pártszervezet jelentősen növelheti a párt országos támogatottságát, míg a Dél-Dunántúlon közepes, a Jobbik által "uralt" észak-magyarországi régióban továbbra is csak csekély támogatottságnak örvendhetnek a továbbiakban.




Kommentek

2 db komment érkezett

  Attila Németh · 2010.05.13 12:00:27
Ez így van, de hogy ne legyen félreértés, ezért is írtam mindig, hogy a "pártra érkezett összes szavazat". A többi párt esetében is természetesen ilyen értéket számoltam, hiszen nem tudjuk, milyen átszavazások voltak.
  Macskafogó · 2010.05.13 08:08:30
A Jobbiknál említett 1.7 m szavazat félrevezető, a korrekt csak a listás szavazatokat figyelembevenni, az csak 900 e körül van, ha jól emlékszem.

Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we