| Itt vagy most: Blog » Itthon » Fog-e még szárnyalni a liberálisok madara?
Fog-e még szárnyalni a liberálisok madara?
  • | | Több
  • 2010. január 18, 10:10


Fog-e még szárnyalni a liberálisok madara?

Kétrészes írásomban arra vállalkoztam, hogy az elmúlt két parlamenti ciklus hatalomban levő pártjainak – MSZP, SZDSZ – jelenlegi helyzetét, valamint jövőbeni esélyeit elemezzem. A múlt héten az MSZP-re vonatkozóan megállapítottam, hogy kudarcát nem a világgazdasági válság hatására meghozott szükségintézkedések, mint inkább a gyurcsányi liberális kormányzás okozta. Utóbbi pedig hozzájárult a koalíciós partnerrel való szövetség felbomlásához, hosszabb távon a liberális párt válságához.

Persze sokan az SZDSZ válságát már jóval a szocialistákkal közös 2002-es választásokat követő koalíciókötés előtti időkre teszik. Ők úgy vélik, a liberális párt már 1994-ben feladta rendszerváltó elveit, amikor a Demokratikus Charta - tüntetésen is felmutatott ideológiai egységet követően összeborult a szocialistákkal. Tény, a szabad demokraták a rendszerváltás idején a második legjelentősebb politikai erő voltak, népszerűségük 1994-re mérsékelt, 1998-ra pedig erős fogyásnak indult. Sokan úgy vélik, a szabad demokratákban csalódott szavazók 1998-ban a Fideszre szavaztak, amely párt következetesen kijátszotta az antikommunista kártyát. Így az SZDSZ „törpepárttá” válásában valószínűleg szerepet játszott, hogy választóik nagy része nem fogadta el demokratikus utódpártként az MSZP-t, a régi rendszert látta viszont a pártban. Később az az elv is megbukott, miszerint az SZDSZ csak egy ellenőrző, demokratikus fék szerepet látott el a kormányban az egyedül is nagyot nyert szocialistákkal szemben. A ciklus végére nagy port kavart korrupciós botrányok szintén nem tettek jót a párt megítélésének. Utóbbiból egyébként bőven jutott a későbbi párttörténeti időszakokban is.

A liberális párt politikai ellenfelei azt szokták az SZDSZ fejére olvasni, hogy parlamenten belüli létszámarányához viszonyítva magasan felülreprezentált volt a szocialista-szabad demokrata kormányokban. Több és jelentősebb tárcákat kapott, mint ami indokolt lett volna, ráadásul ezek irányítását sem a magyar érdekek képviseletében látta el. Legfőbb riválisai ezért nem kevesebbet állítanak, minthogy a magyar oktatás, egészségügy és gazdaság tönkretevője a párt, amelynek ezért egyetlen további küldetése lelépni a politika porondjáról.

Ezen külsőleg is látható jelek mellett azonban rengeteg belső feszültség, ellentét és pozícióharc tizedelte a liberális pártot. Az SZDSZ-szel szembeni nyilvánvaló társadalmi elégedetlenség következménye volt, hogy az egyes belső hatalmi csoportok folyamatosan egymás ellen dolgoztak, hogy átvegyék a párt irányítását. A 2006-os választásokat követően Kuncze Gábor személyében az utolsó integratív személyiségű vezető is távozott a párt éléről. Ezt követően Kóka János és Fodor Gábor fej-fej melletti párharca remekül rávilágított a párton belüli érdekcsoportok kibékíthetetlen és eldönthetetlen versenyére. A Kókától a vezetést hajszál híján átvevő Fodor Gábor azonban a párt történelmi kudarcával zárult európai parlamenti választást követően lemondott elnöki tisztségéről. A kongresszus a fodorista vonalat képviselő, de ismeretlen Retkes Attilát szavazta meg új elnöknek, aki ultimátumot intézett a pártegységet bomlasztó politikustársaihoz. Ekkor több régi, neves liberális politikus távozott a pártból, majd megkezdődtek a kilépések a frakcióból, minek utána soha nem látott mélységbe zuhant a párt népszerűsége alig pár hónappal a tavaszi országgyűlési választások előtt.

Kijelenthetjük, hogy több okból is nagyon nehéz innen felállnia az SZDSZ-nek. A legfontosabb talán az, hogy már nem csak a többi párt, hanem sok volt szabad demokrata politikus is keresztet vetett a szebb napokat is megélt liberális pártra. Hogy a szocialista párt hogyan szívta fel a szabad demokraták programját és szavazóit, arról már legutóbb írtam. De a politikai erőtérben zajló átrendeződés következtében az SZDSZ-szel reformerségben versengő MDF-fel, és a liberális szavazókra is hajtó Lehet Más a Politikával is szembe kell néznie a szabad demokratáknak. Emellett az sem okoz könnyebbséget a pártnak, hogy Kuncze Gábor, a valamikor volt legnépszerűbb elnökük Szabadelvű Polgári Egyesület néven tömöríti a polgári demokrácia híveit, több jelenlegi liberális parlamenti képviselőt is maga mögé állítva. Kuncze azt sem zárta ki, hogy később, amennyiben választói igény mutatkozik rá, párttá is szerveződne az egyesület.

Az utóbbi időben a sajtóban felkapott téma lett az MDF és az SZDSZ körvonalazódó választási együttműködése. A média már kész tényként kezelte az információt, hogy néhány liberális politikus helyet kap majd az MDF országos listáján. Az elképzelés szerint az SZDSZ az MDF rendelkezésére bocsátaná vidéki infrastruktúráját és jelölteket állítana Budapesten, a listavezetőt pedig az MDF jelölné Bokros Lajos személyében. Viszonzásul az önkormányzati választásokon a liberálisok jelölhetnének főpolgármestert Budapesten. Persze nem zárható ki, hogy az MDF stratégái csak tesztelni akarták a választókat a hír meglebegtetésével. Az elmúlt napokban ugyanis több fővárosi vezető fórumos politikus kezdett belső ellenállásba a liberálisokkal formálódó választási szövetség megakadályozása érdekében, a tiltakozók száma pedig növekedni látszik. Három hónappal a választások előtt, amikor mindenkire szükség van, az MDF vezetése nem engedhet meg magának egy újabb belső leszámolást. Még akkor sem, ha az SZDSZ-szel kötött megállapodás inkább taktikai, mintsem ideológiai jellegű.

Az SZDSZ-nek önállóan a parlamentbe jutásra ugyanakkor semmi esélye. A jelenlegi választójogi törvények értelmében a szocialistákkal indulhatna közös listán a párt, ez esetben lenne egyedül esélye megugrani az ilyenkor előírt 10%-os listás küszöböt. Ugyanakkor ezt a feltételezést korábban mindkét párt visszautasította. Az MSZP-n kívül egyedül az MDF jöhet szóba a liberálisok választási szövetségeseként, de a fentebb ismertetett okok miatt, ez esetben egyetlen célja lehet a szabad demokraták pártvezetésének, mégpedig néhány liberális politikus parlamentbe juttatása, és az SZDSZ mint politikai márka továbbvitele.

Az SZDSZ előtt két út áll. Ha most betagozódik valamelyik lehetséges szövetséges mellé, szinte képtelen lesz a megújulásra és egy új identitás megteremtésére, ráadásul közben számolnia kell a baloldalra újonnan betörő Lehet Más a Politikával és egy esetlegesen megalakuló Kuncze-féle új liberális csoporttal. Ha viszont szembenéz a választói akarattal és vállalja a következő években a parlamenten kívüli politizálást, megteremtheti az esélyeket önmaga számára a párt újjáépítésére. Utóbbi esetben sem garantálja azonban semmi, hogy az SZDSZ valaha visszakerül az országgyűlésbe. A liberális értékekre ugyanis kevésbé nyitott a magyar társadalom, ráadásul sok párt verseng a piacon ennek a szavazói csoportnak a képviseletéért. Akárhogy is, a liberális párt számára sorsdöntő választáshoz érkeztünk.

 

Megjelent még: Ithink.hu




Kommentek

0 db komment érkezett


Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we