| Itt vagy most: Blog » Nagyvilág » Az MSZP elefántja
Az MSZP elefántja
  • | | Több
  • 2009. november 29, 18:06, frissítve: 2009. november 08, 11:11


Az MSZP elefántja

Az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország demokráciájának és politikai rendszerének összehasonlítása nem egyszerű feladat. Alapjában véve más-más struktúrákról beszélhetünk. A több mint kétszáz éves Egyesült Államok, valamint az alig több mint húszéves Magyar Köztársaság kormányzati- és pártrendszere, valamint választási rendszere ugyanis eltérő módon működik. A legutóbbi választások alkalmával azonban, ha más mértékben is, de hasonló folyamatok mentek végbe a két ország politikai működésében.

Míg az Egyesült Államokat az alkotmányában is garantált széleskörű szabadságjogok biztosítása miatt a demokrácia bölcsőjének is szokás nevezni, addig Magyarország húsz évvel a rendszerváltozás után is csak tanuló az iskolapadban, ha az állampolgári jogokról és a demokratikus államműködésről van szó. Kormányzati rendszerünk alapvetően eltér a tengerentúlitól: míg az USA-ban prezidencializmus tombol, ahol a döntési folyamatból kihagyhatatlan elnököt és az alelnököt a nép választja, addig idehaza parlamentáris rendszer az uralkodó, ahol népképviseleti elven az országgyűlés választja meg a duális végrehajtó hatalom képviselőit: a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt. Míg Amerikában stabil kétpártrendszer az uralkodó, ahol a politikai életbe nehezen tör be új erő, addig idehaza sokáig kétpólusú pártrendszerről is nehezen beszélhettünk, általában mérsékelt többpártrendszer a jellemző. Míg ott az elnökválasztásokon a győztes mindent visz elve érvényesül, idehaza a leader megválasztása összefügg a pártválasztással. Egy dolog azonban hasonló: ez pedig a parlamenti váltógazdaság; azaz, hogy hosszú távon a pártok versenye, de semmiképp sem egyeduraluralma figyelhető meg.

Az amerikai politikai piacon szövetségi szinten két párt, a Demokrata Párt és a Republikánus Párt osztoznak a szavazatokon. Magyarországon 1994 óta állandósulni látszott az a tendencia, hogy a baloldali szövetség mellett felnövő Fidesz alkotja majd a kétpólusú pártrendszer konzervatív szárnyát az MSZP-vel szemben. Mindegyik párt ideológiai szempontból besorolható egy-egy nemzetközi pártcsaládba, eszerint a szocialisták hagyományosan az amerikai Demokrata Párt, a konzervatívok pedig a republikánusok politikáját tartják követendőnek. Gazdasági értelemben azonban fordított a helyzet, a szociálisan érzékenyebb Fidesz a demokratákhoz, a liberálisabb MSZP a republikánusokhoz áll közelebb.

Az elmúlt hónapok és évek választásai szerte a világban megmutatták, hogy 20 évvel a kelet-közép európai államok függetlenedése és a hidegháború lezárása után már kevésbé a társadalmi, mint inkább a gazdasági kérdéseken dőlnek el a választások. Ennek tudható be többek között, hogy az egyébként konzervatív amerikaiak tavaly ősszel a változást hirdető demokraták és Barack Obama programja mellett tették le voksukat, a Republikánus Párt ‑ amely Kennedy óta Jimmy Carter és Bill Clinton kivételével mindig elnököt adott a Fehér Háznak ‑ pedig szinte történelminek tekinthető vereséget szenvedett.

Az Obamát favorizáló magyar szocialisták viszont érdekes módon a republikánusok sorsára kezdenek jutni. Épp túl vannak egy nyolcéves kormányzati cikluson, melyben a gazdaság nemhogy fellendülésnek indult volna, de jelentősen hanyatlott. Ráadásul második ciklusukat hazugságra épített program hirdetésével kezdték, melyet a választók heves elutasítása fogadott. Ezen Gyurcsány Ferenc 2006-os, az őszödi beszéd néven elhíresült beismerése sem segített, azóta a párt nemkívánatos tényezőként van jelen a magyar politikában. Legfőbb riválisuk pedig különösebb megerőltetés nélkül biztosra veheti a tavaszi választásokon való abszolút győzelmet.

A kérdés az, hogy vajon összehasonlítható-e az amerikai republikánusok és a magyar szocialisták sorsa. Levonhatunk-e a napjaink amerikai politikájában történő eseményekből bármilyen következtetést a jövő hazai belpolitikai viszonyaira nézve? Obama népszerűségéről ódákat zengett az amerikai és az európai sajtó az elnökválasztás előtt, mára azonban fogytán a választók türelme, és már látni szeretnék az ígéretek megvalósulását. Az idehaza hasonló népszerűségnek örvendő Fideszt sokan valószínűleg hasonló örömmámorban úszva fogják majd ünnepelni győzelmét követően, mint ahogy azt az USA-ban Obamával tették, azonban a későbbi számonkérés lehetősége miatt fegyelmezett és megalapozott programot kell, hogy hirdessen a párt, ha a választásokat követően is élvezni akarja a polgárok bizalmát.

Ahogy a republikánusoknak, úgy feltehetőleg a szocialistáknak is jól jön majd az ellenzékben töltött idő. A hazai szocialistáknak ráadásul sietniük sem kell, nálunk ugyanis négyévente vannak választások, szemben az Egyesült Államokkal, ahol kétévente kongresszusi választásokat is tartanak, és gyakorlatilag permanens kampányt folytatnak a pártok. Minden bizonnyal a republikánusok célja is az, hogy rendezzék soraikat, még ha erre kevesebb idő is áll rendelkezésükre. Elsősorban olyan egységes programot kell, hogy hirdessenek, mely a választók többségének bizalma mellett, a párt képviselőinek jóváhagyását is megkapja. Az 1992-es elnökválasztás is bizonyítja, hogy a Republikánus Párt sokszor képtelen összezárni. 1992-ben például Clintonnal szemben Bush volt a párt hivatalos jelöltje, ugyanakkor függetlenként a konzervatív irányvonal jelöltje Perot is megmérettette magát, sőt, sokáig vezette is az elnökjelöltek népszerűségi listáját. Perot azóta felhagyott a politikával, 2008-ban azonban a támogatásával szintén indult függetlenként republikánus jelölt John McCain-nel, a párt hivatalos jelöltjével szemben, aki azonban már az előválasztásokon elbukott.

Idehaza a szocialisták látszólagos egységet próbálnak felmutatni, bár jól tudjuk, a színfalak mögött komoly politikai csatározások folynak. Alapvetően a Gyurcsány-Bajnai vonalat képviselő és a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát elutasító szárny összecsapásának lehetünk tanúi. Bár a jövő évi választásokon a reformok mellett elkötelezett Mesterházy Attila lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, és az MSZP feltehetőleg hosszú távon is rá szeretné építeni új arculatát, a Szili Katalin vezette, frissen zászlót bontott Szövetség a Jövőért Mozgalom beleköphet a mostani elnökség levesébe.

Akármekkora vereséget is szenved az MSZP tavasszal, a következő négy év az alkukötések, a kiegyezések és a békülések időszaka kell, hogy legyen a pártban, ha 2014-re megerősödve akar visszatérni a magyar politikai életbe. Erre egyébként a legfrisebb eseményeket figyelembe véve nem sok esély látszik. A párton belüli ellentétek már az országos listaállítás folyamatában körvonalazódnak, a régi és az új irányvonal elkötelezettjei feltehetőleg hosszú harcra rendezkednek be egymással szemben. A magyar baloldal ugyanis egy dologban eltér a jobboldaltól: bár nem kevésbé heterogén, a párton belüli platformok ellentéteinek feloldása a további egység megőrzése érdekében mindig megtörténik, sosem vezet szakításhoz. Az MSZP jövőjével kapcsolatban alapvetően két fontos kérdésre kell választ találni. Az első, hogy vajon a veresége után milyen szövetségesekre számíthat a párt? Azaz, kitartanak-e mellette eddigi szövetségesei vagy abszolút más politika építésébe kezdenek a régi romjain? A másik nagyon fontos kérdés, milyen irányban határozza majd meg magát a fordulat előtt álló MDF-fel, és a formálódó LMP-vel szemben az MSZP?

Akárhogy is, az megállapítható, hogy a baloldalt eddig birtokló MSZP és az SZDSZ mellett vagy helyett új erők törnek be a politikai piacra. Az átrendeződésre lehetetlen megjósolni a választói reakciókat, bár a politikától való elfordulás általános jelenségéből arra következtethetünk, hogy a társadalomnak igénye van egy ilyen folyamatra. Fontos ugyanakkor, hogy a jelentős bázisvisszaesést elszenvedő pártok a következő években tanuljanak hibáikból, és ne csak belharcaikkal, hanem választóik képviseletével is foglalkozzanak, emellett - a republikánus-demokrata viszonyhoz hasonlóan - folyamatos ellenőrzés és elszámoltatás alatt tartsák az önmagukat feltehetően túlnyerő konzervatívokat is, ami szükséges és nélkülözhetetlen a demokratikus egyensúly fenntartása érdekében. Mindkét párt felelőssége ugyanakkor a politikusi presztízs helyreállítása, valamint az emberek demokráciába és jogállamba vetett hanyatló hitének erősítése.




Kommentek

2 db komment érkezett

  Attila · 2010.03.14 03:31:07
Kedves Clownfish, egyetértek mindazzal, amit leírtál, és végzős politológusként - mint aki számtalan cikket írt az USA-ról, sőt a választási rendszerét kutattam is - tisztában vagyok az általad leírtakkal. Nem tanulmányt akartam írni, egy közéleti újság felkérésére ragadtam billenyűzetet, mely cikket aztán pár aprósággal kiegészítve tettem itt közzé. Egy idézetet ajánlanék figyelmedbe a bejegyzésből: "Az elmúlt hónapok és évek választásai szerte a világban megmutatták, hogy 20 évvel a kelet-közép európai államok függetlenedése és a hidegháború lezárása után már kevésbé a társadalmi, mint inkább a gazdasági kérdéseken dőlnek el a választások." Erről az árnyalt párhuzamról - mindegy, milyen alapon képviselték gazdasági programjukat a szocik - és a két párt stratégiailag hasonló helyzetéről szól ez az írás. Megjegyzés a megjegyzésedhez: 1. javíts ki, ha tévedek, de az utolsó három bekezdésben az önmagát túlnyert "kormánypárt" ellenőrzésén kívül nem vontam párhuzamot a két párt - szocik és pubik - között, a baloldal előtt álló lehetséges utakról írtam (bővebben egy másik bejegyzésben) 2. nem állítottam, hogy érdemi végrehajtó hatalommal rendelkezik az államfő, hiszen főként olyan protokolláris jogosítványa van, mint pl. angliában a királynőnek; de ettől függetlenül a politikatudomány ezt a végrehajtó dualizmusának nevezi (az alkotmány egyébként számos olyan lehetőséget biztosít a köztársasági elnöknek, amivel az usa elnöke is rendelkezik, de valóban nincs primátusa; és nem ide tartozik, de pl. több jogosítványa van mint az angol királynőnek) - ami pedig az amerikai prezidencializmus hazai "adaptációját" illeti, ajánlom a meh-ről írott tanulmányom; 3. győztes mindent visz =elektori rendszer, nálunk pedig nem elektorokat választunk, hanem pártokra szavazunk, és ők választják a miniszterelnököt; 4. bár stabil kétpártrendszer működik az USA-ban, helyi szinten vannak kisebb pártok, és a mainstream-ben sem mindig azok voltak jelen, akik most ott vannak. Köszönöm az észrevételt, remélem választ kapták a kérdéseidre, gyere máskor is! Üdv, Attila
  clownfish · 2010.03.07 00:09:22
Szervusz! Magam sem értem, miként keveredtem el a honlapodra, de pár dolog megragadta az érdeklődésemet. Előszöris... a bemutatkozás őszinte és józan, szimpatikus. A linkelt videót figyelve eleinte cikis volt, hogy papírból ment a beszéd, de a tartalmát tekintve ez háttérbe került, mivel értelmes, megszívlelendő dolgokról szólt. Hasonló érdeklődési körű hallgatóként könnyen megértem ezeket a gondolatokat és benyomásokat. Kicsit konkrétabban erről a cikkről. Ha egy kis értéktelen és okoskodó szösszenet lenne, talán egy köhintés után továbbkattintanék, de mivel értelmes felvetéseket látok benne, így inkább jó szándékkal megkritizálom. A szöveg érdekes párhuzamot állít a republikánusok és a szocialisták között, amit ha egy amerikai olvas, minimum keresztet vetne és gyorsan kilőné az ablakot, de én elmondom, mit gondolok erről. Nos tényleg viszonylag közel egymáshoz e két távoli politikai erő bukása. Fő ok: gazdaság, pénzügy. Namost az amerikai gazdaság hanyatlása egy erős gazdaság hibás hitelpolitikájára vezethető vissza, míg a magyar egy törékeny gazdaság túlköltekezésére. Odakint 2008-ban esett le a tantusz, itt viszont már 2004-ben! 2006-ig ugyan még ment a mismásolás, de a kocka már 2002-ben el volt vetve, 2006-ban a komoly tüneti kezelés kezdetét vette, még ha silány minőségben is. Azóta 4 év eltelt, és akár jó állapotban is lehetne a magyar gazdaság, de a világ - és köztük az USA is - közbeszólt. Egy korrupt, béna kormány, amely teljes mértékben megérdemli bukását és a kormánypárt(ok) is a zsugorodást, 2006 óta véleményem szerint még így is a leghatékonyabb alternatívát választotta a gazdaság és az államháztartás stabilizálására. Csak hát ugye az eltűnt milliárdokkal könyebb lenne... A szocialisták persze a republikánusokhoz hasonlóan nem ismerték el felelősségüket. Hát a hasonlóságoknak itt vége is. Talán a legjobb fricskája ennek a hasonlatnak Orbán Viktor lehetne, aki bevallottan Obama-rajongó. Kár, hogy 2008 nyarán még az RNC-n pózolt Schwarzival és McCainnel. Ez az USA-ban összeegyeztethetetlen lenne. Persze amerről a szél fúj... Furcsán hangzik, de mégis inkább a szocialista-republikánus párhuzam az abszurdabb. Amit itthon az MSZP tett 4 év alatt, az válságkezelés volt, és nem hitvallás utáni politizálás. A mostani kampányban (igaz, a cikkhez képest 4 hónap előnyöm van) olyan populista szólamokat hangoztatnak, amikkel még a demokratákat sem vádolnák a republikánusok. Természetesen a világnézeti oldalról felesleges is lenne a párhuzam állítása. Kisebb megjegyzések: Amerikában nem nehéz, hanem lehetetlen új párttal bekerülni a mainstream politikába. Másrészt jól mellbe vág, hogy itthon végrehajtói dualizmus lenne a kormány és államfő részvételével. Milyen érdemi végrehajtói hatalommal is rendelkezik az államfő? Hmm? Harmadrészt: elnökválasztásnál nyilván a győztes mindent visz, hiszen nem lehet két elnök, vagy itt mire is gondoltál? Ezt inkább a többségi rendszerű helyi választásoknál használják jellemzésnek. A gondolkodásodat egyébként kifejezetten érettnek, az írás szellemiségét pedig pozitívnak és tartalmasnak vélem, kitartást a pályán, és a legjobbakat! Üdv: clownfish (elírásokért bocs, késő van már)

Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we