| Itt vagy most: Blog » Nagyvilág » Az MSZP elefántja
Az MSZP elefántja
  • | | Több
  • 2009. November 29, 18:06, frissítve: 2009. November 08, 11:11


Az MSZP elefántja

Az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország demokráciájának és politikai rendszerének összehasonlítása nem egyszerű feladat. Alapjában véve más-más struktúrákról beszélhetünk. A több mint kétszáz éves Egyesült Államok, valamint az alig több mint húszéves Magyar Köztársaság kormányzati- és pártrendszere, valamint választási rendszere ugyanis eltérő módon működik. A legutóbbi választások alkalmával azonban, ha más mértékben is, de hasonló folyamatok mentek végbe a két ország politikai működésében.

Míg az Egyesült Államokat az alkotmányában is garantált széleskörű szabadságjogok biztosítása miatt a demokrácia bölcsőjének is szokás nevezni, addig Magyarország húsz évvel a rendszerváltozás után is csak tanuló az iskolapadban, ha az állampolgári jogokról és a demokratikus államműködésről van szó. Kormányzati rendszerünk alapvetően eltér a tengerentúlitól: míg az USA-ban prezidencializmus tombol, ahol a döntési folyamatból kihagyhatatlan elnököt és az alelnököt a nép választja, addig idehaza parlamentáris rendszer az uralkodó, ahol népképviseleti elven az országgyűlés választja meg a duális végrehajtó hatalom képviselőit: a miniszterelnököt és a köztársasági elnököt. Míg Amerikában stabil kétpártrendszer az uralkodó, ahol a politikai életbe nehezen tör be új erő, addig idehaza sokáig kétpólusú pártrendszerről is nehezen beszélhettünk, általában mérsékelt többpártrendszer a jellemző. Míg ott az elnökválasztásokon a győztes mindent visz elve érvényesül, idehaza a leader megválasztása összefügg a pártválasztással. Egy dolog azonban hasonló: ez pedig a parlamenti váltógazdaság; azaz, hogy hosszú távon a pártok versenye, de semmiképp sem egyeduraluralma figyelhető meg.

Az amerikai politikai piacon szövetségi szinten két párt, a Demokrata Párt és a Republikánus Párt osztoznak a szavazatokon. Magyarországon 1994 óta állandósulni látszott az a tendencia, hogy a baloldali szövetség mellett felnövő Fidesz alkotja majd a kétpólusú pártrendszer konzervatív szárnyát az MSZP-vel szemben. Mindegyik párt ideológiai szempontból besorolható egy-egy nemzetközi pártcsaládba, eszerint a szocialisták hagyományosan az amerikai Demokrata Párt, a konzervatívok pedig a republikánusok politikáját tartják követendőnek. Gazdasági értelemben azonban fordított a helyzet, a szociálisan érzékenyebb Fidesz a demokratákhoz, a liberálisabb MSZP a republikánusokhoz áll közelebb.

Az elmúlt hónapok és évek választásai szerte a világban megmutatták, hogy 20 évvel a kelet-közép európai államok függetlenedése és a hidegháború lezárása után már kevésbé a társadalmi, mint inkább a gazdasági kérdéseken dőlnek el a választások. Ennek tudható be többek között, hogy az egyébként konzervatív amerikaiak tavaly ősszel a változást hirdető demokraták és Barack Obama programja mellett tették le voksukat, a Republikánus Párt ‑ amely Kennedy óta Jimmy Carter és Bill Clinton kivételével mindig elnököt adott a Fehér Háznak ‑ pedig szinte történelminek tekinthető vereséget szenvedett.

Az Obamát favorizáló magyar szocialisták viszont érdekes módon a republikánusok sorsára kezdenek jutni. Épp túl vannak egy nyolcéves kormányzati cikluson, melyben a gazdaság nemhogy fellendülésnek indult volna, de jelentősen hanyatlott. Ráadásul második ciklusukat hazugságra épített program hirdetésével kezdték, melyet a választók heves elutasítása fogadott. Ezen Gyurcsány Ferenc 2006-os, az őszödi beszéd néven elhíresült beismerése sem segített, azóta a párt nemkívánatos tényezőként van jelen a magyar politikában. Legfőbb riválisuk pedig különösebb megerőltetés nélkül biztosra veheti a tavaszi választásokon való abszolút győzelmet.

A kérdés az, hogy vajon összehasonlítható-e az amerikai republikánusok és a magyar szocialisták sorsa. Levonhatunk-e a napjaink amerikai politikájában történő eseményekből bármilyen következtetést a jövő hazai belpolitikai viszonyaira nézve? Obama népszerűségéről ódákat zengett az amerikai és az európai sajtó az elnökválasztás előtt, mára azonban fogytán a választók türelme, és már látni szeretnék az ígéretek megvalósulását. Az idehaza hasonló népszerűségnek örvendő Fideszt sokan valószínűleg hasonló örömmámorban úszva fogják majd ünnepelni győzelmét követően, mint ahogy azt az USA-ban Obamával tették, azonban a későbbi számonkérés lehetősége miatt fegyelmezett és megalapozott programot kell, hogy hirdessen a párt, ha a választásokat követően is élvezni akarja a polgárok bizalmát.

Ahogy a republikánusoknak, úgy feltehetőleg a szocialistáknak is jól jön majd az ellenzékben töltött idő. A hazai szocialistáknak ráadásul sietniük sem kell, nálunk ugyanis négyévente vannak választások, szemben az Egyesült Államokkal, ahol kétévente kongresszusi választásokat is tartanak, és gyakorlatilag permanens kampányt folytatnak a pártok. Minden bizonnyal a republikánusok célja is az, hogy rendezzék soraikat, még ha erre kevesebb idő is áll rendelkezésükre. Elsősorban olyan egységes programot kell, hogy hirdessenek, mely a választók többségének bizalma mellett, a párt képviselőinek jóváhagyását is megkapja. Az 1992-es elnökválasztás is bizonyítja, hogy a Republikánus Párt sokszor képtelen összezárni. 1992-ben például Clintonnal szemben Bush volt a párt hivatalos jelöltje, ugyanakkor függetlenként a konzervatív irányvonal jelöltje Perot is megmérettette magát, sőt, sokáig vezette is az elnökjelöltek népszerűségi listáját. Perot azóta felhagyott a politikával, 2008-ban azonban a támogatásával szintén indult függetlenként republikánus jelölt John McCain-nel, a párt hivatalos jelöltjével szemben, aki azonban már az előválasztásokon elbukott.

Idehaza a szocialisták látszólagos egységet próbálnak felmutatni, bár jól tudjuk, a színfalak mögött komoly politikai csatározások folynak. Alapvetően a Gyurcsány-Bajnai vonalat képviselő és a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát elutasító szárny összecsapásának lehetünk tanúi. Bár a jövő évi választásokon a reformok mellett elkötelezett Mesterházy Attila lesz a párt miniszterelnök-jelöltje, és az MSZP feltehetőleg hosszú távon is rá szeretné építeni új arculatát, a Szili Katalin vezette, frissen zászlót bontott Szövetség a Jövőért Mozgalom beleköphet a mostani elnökség levesébe.

Akármekkora vereséget is szenved az MSZP tavasszal, a következő négy év az alkukötések, a kiegyezések és a békülések időszaka kell, hogy legyen a pártban, ha 2014-re megerősödve akar visszatérni a magyar politikai életbe. Erre egyébként a legfrisebb eseményeket figyelembe véve nem sok esély látszik. A párton belüli ellentétek már az országos listaállítás folyamatában körvonalazódnak, a régi és az új irányvonal elkötelezettjei feltehetőleg hosszú harcra rendezkednek be egymással szemben. A magyar baloldal ugyanis egy dologban eltér a jobboldaltól: bár nem kevésbé heterogén, a párton belüli platformok ellentéteinek feloldása a további egység megőrzése érdekében mindig megtörténik, sosem vezet szakításhoz. Az MSZP jövőjével kapcsolatban alapvetően két fontos kérdésre kell választ találni. Az első, hogy vajon a veresége után milyen szövetségesekre számíthat a párt? Azaz, kitartanak-e mellette eddigi szövetségesei vagy abszolút más politika építésébe kezdenek a régi romjain? A másik nagyon fontos kérdés, milyen irányban határozza majd meg magát a fordulat előtt álló MDF-fel, és a formálódó LMP-vel szemben az MSZP?

Akárhogy is, az megállapítható, hogy a baloldalt eddig birtokló MSZP és az SZDSZ mellett vagy helyett új erők törnek be a politikai piacra. Az átrendeződésre lehetetlen megjósolni a választói reakciókat, bár a politikától való elfordulás általános jelenségéből arra következtethetünk, hogy a társadalomnak igénye van egy ilyen folyamatra. Fontos ugyanakkor, hogy a jelentős bázisvisszaesést elszenvedő pártok a következő években tanuljanak hibáikból, és ne csak belharcaikkal, hanem választóik képviseletével is foglalkozzanak, emellett - a republikánus-demokrata viszonyhoz hasonlóan - folyamatos ellenőrzés és elszámoltatás alatt tartsák az önmagukat feltehetően túlnyerő konzervatívokat is, ami szükséges és nélkülözhetetlen a demokratikus egyensúly fenntartása érdekében. Mindkét párt felelőssége ugyanakkor a politikusi presztízs helyreállítása, valamint az emberek demokráciába és jogállamba vetett hanyatló hitének erősítése.



  • Error connecting to mysql