| Itt vagy most: Blog » Nagyvilág » Az USA web 2.0-es elnöke
Az USA web 2.0-es elnöke
  • | | Több
  • 2009. november 11, 20:08


Az USA web 2.0-es elnöke

Sajnos ez a blog átaludta a 2008-as amerikai elnökválasztást, bár a múlt évi volt az első olyan szavazás, melyet igyekeztem napi rendszerességgel nyomon követni. Azóta persze tudjuk az eredményt, amit megelőzően sejteni lehetett, az USA 44. elnökét Barack Obamának hívják.

 

Már az elnökválasztási kampány idején rengeteg Obamáról szóló könyv látott napvilágot, biztosra veszem, hogy hivatali idejének lejártáig ez így is marad. Bizonyára nem csak remek beszédei és életútja marad majd fent, hanem politológusok és tanácsadók tucatjai foglalkoznak majd azoknak a marketingeszközöknek a kutatásával, melyek már a választás megnyerése előtt különlegessé tették az USA elnökét.

 

A fenti ábrán két különböző számot látunk. Százalékok mutatják, hogy a választáson részt vett lakosság milyen arányban támogatta az egyes jelölteket; fekete háttérel pedig az így megszerzett elektori voksok száma látható. A győzelemhez az szükséges, hogy az egyik elnökjelölt megszerezze a többséghez szükséges 270 elektori voksot. Amint jól látható, Obama csaknem kétszer annyi elektori voksot szerzett, mint McCain, ami azt jelenti, hogy Obama kampánya remekül fókuszált azon államok megnyerésére, melyekben a legmagasabb a megnyerhető elektorok száma. California (55), Texas (34) , Florida (27), Ohio (20), Michigan (17), Ilionois (21) ebből a szempontból fontos államok, hiszen például ennek a hat tagállamnak a megnyerésével össze lehet szedni annyi elektori voksot, amennyit McCain szenátornak összesen sikerült az elnökjelölti versenyben. Az alábbi térképen pedig jól látható, hogy a hatból ötöt Obama nyert, és csak egyet McCain (Texas), ami hozzáteszem hagyományosan republikánus körzet, és a Bush család fennhatósági területe.

 

 

A fenti ábrán sárga kerettel azok az államok láthatók, melyekben szinte lehetetlen megjósolni a választás kimenetelét az egyes szavazások alkalmával. Azt szokták mondani, hogy ezekben a tagállamokban akár a szavazás napján is eldőlhet az, melyik jelölt nyeri a választást. Éppen ezért a jelöltek az utolsó pillanatig igyekeznek jelen lenni hirdetéseikkel, szórólapjaikkal, akár az is előfordulhat, hogy a kampány során többször ellátogatnak személyesen is ezekre a helyekre, hogy biztosra menjenek, vagy hogy a választás napján házhoz küldik az aktivistákat a szavazók meggyőzése érdekében. Ezek közé tartozik Ohio vagy épp Florida is. Floridában például az elmúlt 16 évben mindössze egyszer nyert demokrata jelölt, Bill Clinton 1996-ban. 1992-ben az idősebb, 2000-ben és 2004-ben az ifjabb Bush vitte el a mandátumokat a demokrata jelölt elől. Ohio szintén azon államok közé tartozik, ahol Clinton óta még egy demokrata elnökjelölt sem szerzett mandátumot. Indiana, North Carolina és Virginia pedig olyan államok, ahol már 1992-ben sem rúghatott labdába a demokrata párt. 2004-ben Indianában 20, North Carolinában 12%-kal vert rá Bush a demokrata Kerryre. Most Obama megfordította ezen államok preferenciáját.

 

 

A fenti ábrán látható a szavazók nem és kor szerinti megoszlása. Ezen azt látjuk, hogy míg az amerikai férfiak nagyjából ugyanazon arányban szavaztak egyik vagy másik jelöltre, addig a nők 56%-a választotta Obamát a McCainre szavazó 43%-kal szemben. Ha megnézzük a másik diagramot, azt látjuk, hogy a 45-65 éves korosztály kimaradt a versenyből, a 65 évesnél idősebb korosztály egyértelműen a republikánus jelöltet, a 44 éveseknél fiatalabbak pedig Obamát pártolták. Kiugróan magas az eltérés a 29 évesnél fiatalabb generáción belül, ahol kétszer annyian voksoltak a fiatalos, dinamikus és újító szellemű Obamára, mint a veterán harcos, sánta McCainre.

 

Obama fő szlogenjei a remény és a változás voltak, és frazeológiájában gyakran ismétlődött az amerikai álom felemlegetése. McCain ezzel szemben a maradiságot képviselte, amennyiben részben pártkényszer hatására ki kellett állnia a sokat támadott Bush politikája mellett, és Obama stábja talán indokolatlanul, de az amerikai gazdasági recesszió létéért is felelőssé tette. McCain-nek nem igazán voltak jó válaszai az Obama-stáb kritikáira, és tévesen negatív kampányba kezdett, mely aztán rajta ütött vissza. Mikor kiderült, hirdetéseiben féligazságok szerepelnek, és többször került a nyilvánosság előtt kellemetlen helyzetbe választott alelnök-jelöltje, Sarah Pallin megjegyzései miatt, az amerikai sajtó is elfordult mellőle, és nyíltan Obama támogatására szólított fel.

 


Azokon az egyértelmű külső jegyeken kívül, melyekkel Obama rendelkezik, és melyek elegendőek voltak a feketék, a nők és a fiatalok bevonásához (ti. hogy magas, jóképű, lelkesítő szónok, aki fekete elnök-jelöltként remekül prezentálja az amerikai álom megvalósulásáért folytatott harcot), fontos volt a jelölt álláspontja is a társadalom által leginkább fontosnak tartott kérdésekben. A megkérdezettek felénél is többen mondták azt, hogy nekik a gazdaság rendkívül fontos kérdés, és csak alig több mint 10% nevezte meg égető problémának az iraki háborút, az egészségügyi ellátás reformját vagy épp a terrorizmust. Az öt uralkodó téma mindenesetre szintén a demokrata jelöltnek kedvezett. A gazdaság jelentősen visszaesett, nagy történelmi múltú bankok és autógyárak zártak be, katonák ezrei haltak meg Irakban, aggasztó hírek érkeztek Guantanamóról, és Bush ígéretei, valamint a kormány erőfeszítése ellenére nem sikerült kézre keríteni Osama Bin Ladent sem, hogy a szociális kérdéseket ne is említsük. 

 


Ahogy a fenti felsorolásból is látszik, egy jó nagy adag kiábrándultság és a Bush-politika iránti érthetetlenség is hozzájárult a republikánusok vereségéhez. Persze mindez önmagában még kevés lett volna. Obama győzelmében két fontos dolog játszott kulcsfontosságú szerepet a jelölt személyiségén és az előbb felsoroltakon kívül. Az egyik a 2004 óta tartó, jól építkező és minden részletre kiterjedő kampány, melyben a stáb kiemelt jelentőséget tulajdonított az internetnek. A másik azon szavazók érdeklődésének felkeltése a választás jelentősége iránt, akik egyébként korábban nem jelentek meg nagy számban a szavazógépeknél: ilyeneknek tekinthetjük a feketéket és a fiatalokat.


Bár a direct marketing, az aktivisták foglalkoztatása, a választóknak küldött e-mail üzenetek ömagukban nem jelentenek sok újítást, Barack Obama mégis megtett mindent, hogy azt hozza ki az internetből, amit csak lehet. Egy adománygyűjtő oldal, egy blog, egy hírlevélre feliratkozó box nem nagy ügy, de Obama ennél sokkal messzebbre ment. Az amerikai nép teljes letámadásába kezdett bele az interneten keresztül. Online webáruházat nyitott, ahol saját termékeit árulta, nyilván annyi haszonnal, amennyi azért a választási kampányban sem jött rosszul. "Vote for Change", "Obama for President" és "Yes We Can" feliratú pólókban járókelő emberek lepték el az utcákat, akik örömmel demonstrálták, hogy a változást képviselik, és akarva-akaratlanul erre biztatták ismerőseiket, barátaikat is. Telefonjukra letöltötték az új Obama háttérképet vagy épp csengőhangot, így akárhol kapták elő a készüléket, akárhol fogadták hívásaikat, az őket körülvevő emberek környezetében azonnal ott termett az Egyesült Államok egyik elnökjelöltje. A YouTube-ra feltöltött és így bármilyen blogba beilleszthető videók terjedéséről nem érdemes említést tenni, manapság ez már természetes, de hogy az USA elnöke a Facebooktól kezdve a Twitterig minden közösségi site-on vagy mikroblogon jelen legyen, az azért már bődületes. Nem beszélve arról a saját fejlesztésű, az aktivistáknak készített felületről, ahova beregisztrálva pillanatok alatt megszervezhették az Obamát támogató MyBO közösségeket az érintettek az Államok akár legkisebb szegletében is.

  


Már most látszik, hogy Obama sikere után az internetes kampányra a jövőben nagyobb figyelmet fognak fordítani a pártok, főleg a kis költségvetésből gazdálkodó szervezetek. Obama sikere azonban nem csak ebben rejlik, hanem abban is, hogy a győzelem után sem hagyta magára közönségét, a mai napig aktívan kommunikál a választóival. Ha nem is személy szerint teszi, a stábja mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a választókkal elhitesse. Ahogy Barack Obama, úgy már a Fehér Ház is jelen van a Facebookon, ahol az elnöki profilra feliratkozók backstage videókat láthatnak az elnöki rezidenciáról és az elnök munkájáról. A jól felépített Fehér Házi honlapon pedig a hetente megjelenő videoüzenetektől, a szakmai fórumokon át, az élő hang- és videoközvetítésig minden megtalálható. Egy szó mint száz, dübörög a kormányzati kommunikáció, amiből jócskán lehetne importálni kis hazánkba is.




Kommentek

0 db komment érkezett


Írj kommentet!
De előbb jelentkezz be. Ha még nincs hozzáférésed, regisztrálj!

vagy kommentelj már meglévő fiókoddal:

Ha hozzáféréssel rendelkezel az oldalak bármelyikén, csak kattints a logójára, és jelentkezz be kedvenc közösségi oldaladon. (Ezt követően ne felejtsd el engedélyezni a kapcsolatot.) Ez azért jó, mert nem kell külön regisztrálnod, hanem a közösségi oldalakon megadott névvel tudsz hozzászólni.

Egyben biztonságos is, hiszen a belépés a kiválasztott oldalon történik, így a nemethattila.hu oldalhoz semmilyen azonosító adatot sem kell megadnod. Az adatvédelemről az egyes weboldalak rendszere gondoskodik, amelyről már megbizonyosdhattál, hiszen használod ezek valamelyikét.

 

 
we