| Itt vagy most: Blog » Nagyvilág » Európa tetején
Európa tetején
  • | | Több
  • 2007. August 14, 00:12, frissítve: 2009. August 05, 18:06


Európa tetején

Több barátommal közös megállapításunk, hogy Magyarország egy olyan ország, aminek a határát ha külföld felé átlépi az ember, kívül kellemesebb levegő, zöldebb fű, járhatóbb és tisztább utak, ragyogóbb napsütés várja. Valahogy belénk kódolták a pesszimizmust, a szürkeséget és a rendetlenséget. Talán ezért is volt kellemes rövid szomszédbéli kirándulásunk, mertAusztria bizony egy meseország.

Korábban két alkalommal utaztam át rajta, de soha nem volt alkalmam úgy szemügyre venni mint most. Már az első pihenőhelyen, ahol megálltunk, elő kellett vennem a videokamerám, pedig akkor még messze volt a Grossglockner, ami tulajdonképpen az itteni úticélunk volt. Kis túlzással a határtól a végállomásig autópályán haladtunk, előbb az A2-es, majd az A10-es sztrádán. A matricáért, melyet egyébként a hétvégi visszaúton is használni tudtunk még, 2000 Ft-ot fizettünk. Igen, ez mintegy ötödével olcsóbb, mint Magyarországon a 10 napos matrica...

Az A10-esről lehajtva még mintegy 70 km-t kellett autóznunk az osztrák falvakon keresztül, hogy elérjük a Nationalpark Hohe Tauern részét képező Grossglockner Hochalpenstrassent, vagyis a nemzeti park, azon belül is az Ausztria teteje felé vezető utak bejáratát, ahol 28 euróért (7000 Ft) váltottunk útjegyet, ami persze nemcsak a látvány, hanem a számtalan ingyenes kiállítás miatt is megérte az árát.

A kapuknál egyébként magyar nyelvű prospektust kaptunk. Az autóval megközelíthető hegyeket egy kivételével bebarangoltuk. Először a Grossglocknertől 16 km-re levő Hochtoron (2504 m) keresztül az Edelweiss-Spitze-re mentünk. Itt kegyes volt hozzánk az idő, gyönyörű napos időben ugyan, de kabátban fázva csodálhattunk meg mintegy 30 db 3000 m feletti hegyet. Azonban ahogy a túloldalon levő Kaiser-Franz-Josefs-Höhe felé indultunk, a hegyek felhőbe burkolóztak, így gyakorlatilag esélyünk sem volt, hogy lássuk Ausztria legmagasabb pontját. Láttuk viszont a gleccservölgyet és meglátogattuk a mintegy 2500 méter magasan fekvő ötszintes parkolóház melletti négyszintes látogatóközpontot - számomra elképzelhetetlen, mennyi pénz és munka lehetett mindezt ide telepíteni -, ahol nemcsak a hegyekről, de az ottani élővilágról, az egész nemzeti parkról információt kaphattunk.

Mintegy 7 órát töltöttünk el a hegyekben. Este 6 körül vágtunk neki az útnak ismét, hogy az éjszakát már az olasz tengeparton tölthessük. Ha valaki került már eufórikus állapotba a kőröshegyi völgyhíd látványától, nem ajánlom neki, hogy Ausztria felől közelítsen Olaszország felé. Csaknem 100 km-en át völgyhidak és alagutak váltogatják egymást, majd a hóval borított hegyekből lassan a tengerpartra ömlik a forgalom.



  • Error connecting to mysql