| Itt vagy most: Személyes » A politika és a közélet » Avagy az út, ami idáig vezetett
Avagy az út, ami idáig vezetett
  • | | Több
  • 2009. július 22, 00:12


A közélet és a politika 12 éves korom óta foglalkoztat. Ez volt az az év ugyanis, amikor a jelenlegihez hasonló közhangulatban a Fidesz-MPP és szövetségesei alakítottak kormányt, mely hír bejelentését szülői tiltás ellenére ébren vártam az ágyamban, és követtem nyomon a szobai kis fekete-fehér televíziómon. Kaposváriként, a polgári oldal egyik fellegvárának tartott városban pedig több alkalommal is lehetőségem nyílt találkozni az ország első emberével. Nem tagadom, a politikai szocializációm szempontjából meghatározó élmény volt, amikor 13 évesen kezet foghattam az ország miniszterelnökével gimnáziumunk udvarán, amikor azért jött, hogy felmérje, jogos-e a százmilliós támogatás, melyet odaítéltek a patinás iskola felújítására. (Hogy más találkozásainkat ne említsem.) De természetesen javarészt a családi környezet formálta a közélet iránti érdeklődésemet, leginkább pedig anyai nagyapám, akinek ha politikai nézeteivel azóta nem is mindenben egyezik a véleményem, elismerem, hatalmas lelkesedése és tudása van a közéleti diskurzusokhoz, emellett pedig az asztalos szakma legjobbja. Ahogy azonban múltak az évek, és egyre idősebb lettem, elérkezett a pályaválasztás időpontja. A gimnáziumi diákéletben kiharcolt pozícióim két lehetséges választás elé állítottak: jogász leszek vagy a kommunikáció irányába mozdulok el.

 

A 2002-es választásokkor még csak tizedik osztályos voltam. Azt hiszem nincs ember ebben az országban, aki emlékezetében kivonhatná magát azalól a megosztottság alól, ami az ezt követő években jellemezte hazánkat. Jómagam is aktív voltam a véleményformálásban, sok barátot vesztettem egy időre azzal, hogy politikai hovatartozásuk, és nem személyes értékeik alapján ítéltem meg őket. Sajnos nem csak a barátaimat, de a tanáraimat is hajlamos voltam ez alapján osztályozni, talán ebből ered egy máig feloldatlan konfliktus iskolám egykori igazgatója és köztem, akivel a gimnáziumi keretek között megvívtuk a magunk harcát, mely azonban csak egyenlőtlen lehetett: mögötte egy fél tantestület, mögöttem pedig a velem egyező jogokkal felruházott társaim álltak.

 

A 2002-es év amiatt is volt jelentős, mert megváltoztatta bennem a jövőmről addig alkotott képet. Ez volt az első olyan alkalom, hogy nem riporterként vagy ügyvédként, hanem politikai elemzőként láttam magam a jövőben, a felismerést követően azonban még mindig nem mint konkrét cél, hanem csak mint harmadik lehetőség lebegett a szemem előtt. Talán ennek a határozatlanságnak köszönhető, hogy előbb a jogi egyetemen kötöttem ki. Kellett egy pofon, hogy oda kerüljek, ahol most vagyok, és amiről tudom, hogy mindig szívesen fogom csinálni.

 

A politológia szak egyértelmű változást hozott a gondolkodásomban, melyet a mai napig is fontosabbnak tartok, mint azt a szakmai tudást, melyet az eddigi négy év alatt adott az intézmény. Óriási öröm volt számomra, hogy magamfajta emberek közé kerülhettem, és egy sor kérdésben közös nevezőre jutva gondolkodhattam a csoporttársaim egy részével. Olyannyira, hogy egy a 2006-os választások előtt megrendezett konferencia előadóit hallgatva felmerült bennünk: új pártot alapítunk. Visszagondolva picit merészen, tán viccesen is hangzik, de akkor nagyon komolyan vettük, bújtuk a jogszabályokat, és jogász, valamint közgazdász hallgatókkal közösen töprengtünk valamiféle alapszabályon, és azon, milyen névvel lehetne kitörni az ismeretlenből. A dolog aztán valahol megakadt, és olyan hirtelen ahogy jött, lekerült a napirendről, mi pedig elvesztünk a hétköznapok előadásainak szürkeségében. A társaság nagy részével azóta sincs kapcsolatom, így az ötlet abszolút feledésbe merült, a személyes ambícióim egy időre azonban még megmaradtak.

 

A politikai szerepvállalásról nem tettem le, fél évvel később a 2006-os önkormányzati választásokon független egyéni képviselőnek jelöltettem magam, mert tudni akartam, van-e esélye Magyarországon egy harmadik erőnek. A választáson, melyet minimális kampányköltségből fedeztem, sikerült eljuttatni az üzeneteimet a választópolgárokhoz, és a kiélezett belpolitikai helyzetben a harmadik helyen végeztem, mintegy háromszor több szavazatot szerezve egy parlamenti párt, az MDF jelöltjénél. Örülök annak is, hogy több voksot kaptam, mint ahány kopogtatócédulát, azaz próbálkozásaim nem voltak hiábavalók, hogy szavazásra  bírjam azokat, akik egyetértettek a céljaimmal. Ez 21 évesen, azzal az ismertséggel, csapattal és felkészültséggel, mellyel akkor rendelkeztem, elégségesnek mondható. Sikerült  továbbá megszereznem a Zöldszem Egyesület nevű zöld szervezet támogatását, akik révén bekapcsolódhattam a 2006. szeptemberi kaposvári Critical Mass biciklis felvonulás szervezésébe.

 

A választási szereplésemről bővebben:

A jelöltségemről és a kampányról
Választási szereplésem értékelése
Felkavartuk az állóvizet

 

A választásokat követően kerültem kapcsolatba a Kaposvár Ifjúságáért Kulturális Egyesülettel (KIKE), akik megkerestek, hogy segítsek nekik az ifjúsági munkában. Bár már nem lakom Kaposváron, velük azóta is jó kapcsolatot ápolok. Az ő segítségükkel több ízben is jártam külföldön különböző csoporttréningeken. Mindközül legemlékezetesebb a 2007. évi varsói "Youth4Diversity" konferencia volt, mely a Világbank támogatásával, más szlovák és lengyel alapítványok, valamint az Európai Bizottság bevonásával valósult meg. Ettől kezdve datálom az emberi jogok és a kisebbségek iránti elkötelezettségemet. A tréningen főleg a roma származásukat és homoszexuális identitásukat nyíltan vállaló csapattársaim ejtettek bámulatba. Tőlük akkor és azóta is sokat tanultam az elfogadásról, a másság tiszteletbentartásáról, ezért ezekben a kérdésekben azóta sem alkuszom senkivel, aki ellenkező nézeteket vall.

 

Mint politológus hallgató 2005 óta tagja vagyok a Magyar Politikatudományi Társaságnak (MPTT), 2006. decemberi alakulása óta pedig a Politológus Hallgatók Országos Egyesületének (PHE). Ezek mellett önkéntes munkakapcsolat fűz a Kaposvár Ifjúságáért Kulturális Egyesülethez, valamint regisztrált tagja vagyok a pécsi bölcsészkar fiatal értelmiségi klubjának is (PTE-BTK FÉK).

 



 
 

 
Keresés

 
 

 
 

 
we