| Itt vagy most: Személyes » A szabadidő » Hobbijaim
Hobbijaim
  • | | Több
  • 2009. augusztus 02, 17:05


"Mit dolgozol? - Semmit. Mit csinálsz szabadidődben? - A munkám a hobbim" - ahogy ezt egyszer máshol már viccesen leírtam. Komolyra fordítva a szót, szerencsésnek mondhatom magam, mert soha nem unatkozom. Persze nem dolgozom mindig, de olyan soha nem fordul elő, hogy ne találnám fel magam, mindig van mit tenni.

 

Legtöbbször a barátaimmal vagyok, akik egy kicsit a távol lakó családomat is pótolják. Ennek sajnálatos hátránya, hogy többször kell velük olyan dolgokat megbeszélnem, amire egyébként nem ők lennének hivatottak. Előnye ugyanakkor, hogy talán ennek köszönhetően soha nem jártam a szüleim nyakára, legtöbbször érzem, hogy főleg magamra számíthatok, persze ha tanácsról van szó, azért jó, ha van kitől kérni. A barátokkal való kikapcsolódás nálam nem a hajnalig tartó lógást és ivást jelenti, persze életem eddigi 23 éve alatt kétszer talán erre is volt példa, mindkétszer másnak kellett hazatámogatnia, mert egyedül nem találtam az utat. Főként kisebb társaságban, beszélgetéssel vagy más értelmes társas időtöltéssel múlatom ilyenkor az időt.

 

A sportolást gyerekkorom óta erőltették a szüleim, nekem a teniszen és a röplabdán kívül soha nem tetszett egyik sport sem, ezekbe viszont nem kezdtem bele. Körülbelül 10 éves lehettem, amikor egy osztálytársam rábírt, hogy kísérjem el karate edzésre. Akkor megtetszett, ám a csapatot azelőtt otthagytam, hogy megérkezett volna az első karate ruhám. Így nővérem nyomdokain járva maradt a néptánc. Viszonylag hosszú néptáncos karriert mondhatok magaménak, de igazából sohasem tündököltem benne. Viszont örök élmény, hogy táncolhattam a kaposvári rock-szín-kör István a király adaptációjában 2000-ben. Ezt követően hosszú ideig az iskolai tornaórákat leszámítva semmilyen testmozgást nem végeztem. Egyetemi éveim alatt azonban érezni kezdtem hiányát. Az egyetem első éveiben önként elkezdtem futni. Kezdetben csak nyáron, ha kijött a jó idő, majd már ősszel és tavasszal is róttam a kilométereket a szabadban, emellett pedig alkalomadtán eljártam fallabdázni vagy az uszodában ismerkedtem a vízzel. Úszni csak később tanultam meg, ahogyan fokozatosan más lehetőségeket is felfedeztem a fürdőben, így azóta gyakorta eljárok szaunázni, pezsgőfürdőzni is. Lassan egy éve, hogy rendszeresen járok konditerembe. Ez az, amit egyelőre semmiért nem cserélnék fel, főleg a téli hónapokban van nagyon kellemes atmoszférája. A testedzéssel párhuzamosan hetente három alkalommal futok is az edzőteremben, emellett pedig egyre gyakrabban veszem elő a biciklimet is.

 

Kiskorom óta meghatározó szerepet játszik az életemben a zene. Általános iskolás korom óta játszom hangszeren: kezdetben csak furulyán, majd zongorán, a gimnázium óta gitáron is. Mivel egy zongoradarabot megtanulni még mindig sok fáradtság, ezzel a műfajjal mostanában csak passzívan ismerkedem. Ugyanígy nem énekelek már kórusban sem, de a mai napig végigéneklem a Carmina Buranát, ha felcseng egy dallama, amit annak idején a kaposvári Csiky Gergely Színházban énekeltünk fel Drahos Béla vezényletével a Pannon Filharmonikusok közreműködésével.

 

Szeretek olvasni, és mostanában több új könyvvel is gazdagodott a könyvespolcom. Időm azonban legkevesebb ezekre van, pedig a szakirodalomban való elmélyülés további életem szerves részét kell képezze. Szeretem a krimiket, a kalandregényeket, a fantasztikusak közül csak a Harry Potter-sorozatot olvastam, de annak egyes részeit többször is, vagy épp eredeti nyelven.



 
 
Letölthető anyagok
"Yann Tiersen: Amélie csodálatos élete filmzene" a saját zongora előadásomban

A fenti anyagok jogvédettek, kérjük a vonatkozó felhasználási feltételeket betartva használd fel

 
Keresés

 
 

 
 

 
we